Kezdetek

Egy szabolcsi faluban, Ibrányban születtem, majd 14 éves koromtól bejártam ezt a pici országot Dinnyeberkitől Ipolytarnócig, Szatmárcsekétől Ágfalváig. Fiatalon, 22 évesen nősültem meg és azóta Mezőnagymihályon élek feleségemmel, Urbán Ágnessel. A helyiek gyüttmentnek tekintettek minket, mikor 1988-ban ideköltöztünk. Végül az évtizedek és a gyerekeink csiszoltak, faragtak a falu lakosává bennünket. Olyan lakossá, akit ma már talán nagymihályiként fogadnak el a tősgyökeres nagymihályiak is. Családot, otthont teremtettünk itt magunknak. Érdekes dolog az otthon. Nekünk kettő is van. Ha hazalátogatunk a szülői házba, akkor azt mondjuk: megyünk haza, otthonra. Mikor elindulunk vissza, megint csak azt mondjuk: megyünk haza, otthonra. Ebből is látszik, mennyire az életünk részévé vált Mezőnagymihály. Én ugyan nem ismertem gyermekként az utcáit és nem pecáztam vagy fürödtem a Kakas-érben, de mégis úgy érzem, mintha ide születtem volna. Életem meghatározó, több mint harminc évét töltöttem ezeken az utcákon. Bejártam már sokszor a falu minden zegzugát, megismertem az itt élő embereket, akiktől különös meséket, történeteket hallottam. Ez volt talán az oka, hogy forrni és kavarogni kezdtek bennem a szavak és a betűk. Végül, közeledve az ötvenedik születésnapomhoz, leültem egy üres papírlap elé, amit elkezdtem megtölteni a gondolataimmal.  

"Íráskényszerem" miatt, mára számtalan novellám, versem, interjúm született. Lelkem darabjai ezek. Jó olvasást és magvas gondolatokat kívánok hozzájuk mindenkinek!

            Kedves olvasó!

Köszönöm, hogy meglátogattad weboldalamat! Kérlek, regisztrálj, hogy megismerd novelláimat, verseimet. Az oldal  tartalmát minden héten  egy-egy  újabb anyaggal fogom  frissíteni.  Alkotásaim  mostantól  folyamatosan, online csak  itt lesznek elérhetőek, illetve a korkephu.hu weboldalon, valamint nyomtatott formában a KORKÉP című irodalmi lapban találkozhatsz velük.

anyaföld

képzeletem akácfalevelei között
tucatnyi emlékkép kacag
köröttük arcok illatok ragyognak
fakuló képük elmémből fakad


ott látom közöttük nagymamám
surcában földön térdepelve
ősz haja fejkendőbe burkolva
amint a faleveleket félreseperte


lassan érinti alant a rögöket
áldást mormolnak ajkai
ujjai becézve cirógatják a földet
míg hozzám szólnak szavai


ez volt bölcsőm mikor születtem
magházföld társam az utamon
                                             lesz halálomban könnyű takaróm                                                 életem kovásza a magyar ugaron  


     (2019)