pár napja még

csacsogtál én másra figyeltem
hangod volt andalító keret
észre sem vettem ahogyan
ünnepi ruhába öltöztetted
szavaiddal köröttem a teret


szemed csillogó fénye
ujjaid tapintása is beszélt
a falak csendben hallgatták
a padló sóhajtva figyelte
lélegzeted minden neszét


végül bekövetkezett elmentél
hiába keresem ünneplő ruhád
nem recseg sóhajtva a padló
süketek lettek a falak is
itt hagytad őket magad után


leülök szemben az ablak
szemed fényét ott találom
ujjaim tapintják bögrédet
abból iszom a kávém
s ölelem magányom

(2020)