örökre megőrzöm

a sötétben dideregő éjszaka
sóvárgó tekintettel lesett be
az öreg ház ablakán
ahol csukott ajtó mögött
fején öreg kendővel
szendergett nagymamám
fotelba süllyedt testét
kedvességből font melegség
takarta szorosan
csak az emlékei
szaladtak a csendben
múló álmai között hangosan
arcának s kezének ráncai
egy vesszőkosár
vesszőinek sodort szálai
minek fonatai
oly gyönyörűek mint
emlékeinek kopott láncai
szívének tükréből
s szemének könnyéből
rég elrepült a galamb
lelkének s hitének
templomából már csak
az emlékéért szól a harang
képzeletemben gyakran
megfogom még
munkától kérges két kezét
és mosolyomban szavaimban
örökre megőrzöm
egyszerű életét s hitét

Ilku Imre (2018)