ott a völgyben

csepp cseppet követ szorgosan
vízre hull víz a köveken
hol lassú hol sebes a sodrás
a cikkcakkban szabdalt ösvényeken

a víztükör alatt sima kavics lapul
míg felül az öreg idő szabdalta
sorsukra váró mohos tömbök
szétszórva mutatnak utat a pataknak

szurdok mélyén a hűs levegőben
a két partot bükkfák sora övezi
pásztorként őrzik az álló csendet
százados türelmük semmi sem szegi

vihar s a kor zárja le csak  életük
s a megfáradtak lassan ledőlnek
egymásra hullva átszövik a teret
testüket adják enni az élőknek

ott a völgyben minden állandó
a földet s vizet önkény nem szennyezi
míg a lombok között átcsurgó fény
fenséges komorságukat melengeti

(2019)