csendben érkezett

csipkés hegygerinc peremén
egyenes derékkal a hajnali szélbe feszülve
vártam rá gondolataimba merülve
míg köröttem a sötétség susogott
alattam az erdőben
egy bagoly csak nekem suttogott
várj még kicsi ember várj
közel már az idő mikor
eltűnik az éj
s helyébe lép a reggeli fény
szemem bezártam hát úgy
lestem a pillanatra
arra várva hogy lelkemet felkapja
majd egy fényvitorla
aztán végre megjött
csöndben érkezett
s szótlan maradt mind
ki a létezéssel kérkedett
kezdetben csak egy pont volt
ég s föld határán
ahonnan könnyedén szétfolyt
mint áradó folyó habja
ami igáját maga mögött hagyja
aztán szélvészként szétterült felettem
egy fényből szőtt takaró
befedve eleveneket és holtakat
szétszórva a napsugarakat
napkelte volt igazi virradat
ahogyan a nap nekem
adta a sugarakat
nekem neked s nekünk
hogy színei alatt együtt járjuk be
a nekünk rendelt utat 

(2019)