áldás

szikkadtan zöld az abrosz
szemem életért apellál
nyúlt nyakú kóró ring rajta
alatta kabóca misét celebrál

a távolból kopott öreg hegyek
integetnek felém
hol élesen mutatják lankáikat
majd homályba bújnak könnyedén

szekérkerék karcolta billegő barázda
csordajárta öreg rögös út
csontszáraz por pereg lábam alatt
előttem délibáb ringatta ágas kút

remegve olvad el a levegő
úszni tanul benne a lélek
szomjúság gyötri testemet
egy égi kalandortól áldást kérek

haragvóan rikolt ágaskodik
végtelen útról mesél
egyre csak dohog magában
míg szétszórja gigászi terhét

könnyes az ár mit hozott
édes szerelem az élet
füstölni kezdenek a hegyek
a kóró s a kabóca is feléled

(2019)